„Toporogtam egy helyben, rengeteg energiát beletéve…”
Ha most épp egy bögre kávé mellett próbálod összerakni, hogyan jutottál idáig a karriereddel, az egészségeddel vagy épp azzal, hogy úgy egyébként most ki is vagy te ebben az egész felnőtt élet nevű projektben, akkor ülj le, mert ez a cikk pont neked íródott. És hidd el, nem leszel egyedül benne.
Ez az írás tulajdonképpen egy folytatás.
Korábban már beszélgettünk Falus Dórával – a Bridge2Balance egyik alapítójával – arról, hogyan lehet nőként vezetőnek lenni anélkül, hogy állandóan meg kellene felelnünk.
(Ha még nem olvastad, itt találod: „Női vezetőként sem kell mindig megfelelni” – interjú Falus Dórával).
Most pedig Fehérvári Katalin, a Bridge2Balance másik alapítója mesél. Nemcsak coach és fejvadász, hanem olyan nő, aki már végigment azon, amin sokan most is toporognak. És közben nem félt belenézni a tükörbe – még akkor sem, amikor az nem volt túl kedves. Ő az, aki nem csak rendszert ad, hanem kérdez, támogat, új nézőpontot kínál, és nem engedi el a kezed az első kanyarnál.
„Nekem is volt olyan elakadásom…”
Katalin nem finomkodik, amikor arról kérdeztem, ismeri-e azt az érzést, amikor az ember már mindent megpróbált, de valahogy semmi sem mozdul:
„Igen, nekem is volt a magánéletemben és a karrieremben is olyan elakadás, amit bármennyire is akartam, de nem tudtam magam megoldani. Toporogtam egy helyben, rengeteg energiát beletéve és elkeserítő volt látni, hogy mégsem tudtam előbbre lépni a megoldásban. Ma már rutinosan fordulok ilyen helyzetben külső segítséghez, régebben ez a folyamat, hogy felismerjem, nem tudom magam megoldani a helyzetet és nem szégyellnivaló szakemberhez fordulni, ezáltal megnyílni egy idegen előtt; szóval régebben ez az út nekem sokkal tovább tartott.”
És igen, tudja, milyen sokáig tud tartani, mire ezt az ember elfogadja. Mert amikor megnyílni kell egy idegen előtt, az első lépés sokszor nem a kérdés, hanem a könny. De nem gyengeség segítséget kérni. Bátorság. Sőt, talán az egyik legnagyobb.
A karrier, az egészség meg az a bizonyos harmadik
Katalin három „nagy témával” dolgozik: karrier, egészség, üzlet. És azt mondja, ezek nem is igazán választhatók szét, mert:
„Valóban, három markánsan különböző terület, de egy közös bennük, ez pedig az ember. Körülötte van ez a fontos háromszög, amelyben egyik sincs a másik nélkül…”
Ez a háromszög néha inog, sőt, néha beborul. De a jó hír, hogy újra lehet építeni. Katalin példái fájdalmasan ismerősek: ha a tested nem bírja, nem fog menni a napi 10-ből 11 órás hajtás. Ha nem vagy biztos benne, jó helyen vagy-e, nem fogsz kreatív ötleteket gyártani reggeltől estig.
És azt se felejtsük el: ha az egészség, a lelki állapot és a munka nincs egyensúlyban, előbb-utóbb valami jelezni fog. A tested, a kapcsolataid – vagy épp az, hogy vasárnap este gyomorgörccsel gondolsz a hétfőre.
15 év karrier – és egy új nézőpont
De hogyan lesz valaki tanácsadóból életmódmentor? Katalin saját útja talán még izgalmasabb, mint hinnéd:
„15 évvel ezelőtt kizárólag üzlettel és karrierrel foglalkoztam. Abban az életszakaszomban ez volt a munkám és ez volt az életcélom. Ehhez jött az évek során a ma már 20 éve tartó fejvadász tapasztalat erős nemzetközi kapcsolódási pontokkal.
Ugyanakkor ma már komplexitásában nézem a munkámat és a karriercéljaimat, koncentrációval a megvalósítható és fenntartható életmódváltásra, hogy ez szolgálja, erőt adjon, dinamikát a céljaim megvalósításában. A korábbi egészséges táplálkozási szokásaim mára kiegészültek az életmóddal, a rendszeres mozgással, az akkori egészségesnek hitt táplálkozásom radikális kitakarításával úgy, hogy a mindennapok minőségében ne kelljen kompromisszumot kötnöm.”
Ami pedig most van? Egy sokkal komplexebb látásmód, amibe már nemcsak a meetingek férnek bele, hanem a pihenés, a test, a mozgás, a mentális egészség is. Mert ez nem extra. Ez az alap.
És ami különösen izgalmas: mindezt nemcsak magánemberként, hanem vállalkozóként is megéli. A rendszerek, amiket ajánl – kipróbált, megélt dolgok. Nem tankönyvszagú elmélet, hanem gyakorlatból született tudás.
Amikor már az első mondatból sejted, hogy baj van
„Motiválatlanul, fáradtan járok be dolgozni.”
„Sok konfliktusom van a környezetemmel.”
„Nem értenek meg.”
„Magányos vagyok a szervezetben.”„Jellemző, hogy mindig másokat hibáztatunk ilyen állapotunkban.”
Pedig az igazi változás nem kifelé, hanem befelé kezdődik. És igen, ez néha fáj. De a másik oldalán ott a megkönnyebbülés. És a tisztább gondolatok. És a lélegzetvételnyi könnyebbség.
De mi a leggyakoribb hiedelem, amit le kell bontani ahhoz, hogy valaki valóban elkezdjen változtatni az életmódján?
„Az, hogy mindent meg kell változtatni és egyszerre kell ezt megtenni a sikeres életmódváltáshoz, miközben kis lépésekkel, de kitartóan szabad csak belefogni ahhoz, hogy ne a kedve menjen el, hanem tartósan, élvezhető eredményt lásson.”
A tartós változás nem a nagy elhatározásban rejlik, hanem a kis, konok lépésekben. Napról napra. Mert nem sprint ez, hanem maraton. Csak futócipő helyett gyakran magas sarkúban toljuk.
És ahogy egy cipő se passzol mindenkinek, úgy a megoldás sem lesz mindenkinél ugyanaz. Ezért van szükség személyre szabott támogatásra – és ezért működnek Katalin módszerei.
A „már mindent kipróbáltam” csapdája
„Azt nem mondhatjuk, hogy valaki már minden rendszert kipróbált…”
És mi van, ha valaki csak az étrendet cserélte le, de továbbra is heti 60 órát dolgozik, mozgás nélkül, nulla alvással? Nem fog működni.
„Elképzelhető, hogy a korábbi próbálkozásai során ő maga egyedül kevés volt a kitartó, hosszú folyamathoz, elfogyott menet közben a lelkesedése, a bizalma a módszer sikere iránt. És az is lehet, hogy szemben az általam képviselt teljes képben való gondolkodással, ő annak csak egyik elemével próbálkozott, ami önmagában nem hozta meg a remélt változást. Én a teljes kép fontos pilléreiként tekintek a táplálkozásra, az életvitelre, a mozgásra és a mentalitásra.”
A komplexitás nem bonyolultságot jelent – hanem összefüggések megértését. És azt, hogy nem kell „mindent újraépíteni”, csak okosabban rakni egymás mellé a téglákat.
“Akarni” ≠ “készen állni”
„A változtatni akarok stádiuma szerintem a felismerése annak, hogy a mostani életem, munkám, egészségi állapotom nem komfortos, nem az amire vágytam vagy amiben korábban jól éreztem magam. Változásra van szükségem, mert unalmassá, rutinszerűvé, de tényleges élmények nélkülivé vált az életem mostanra és ennél többre, jobbra, izgalmasabbra, inspirálóbbra vágyom. Amikor ezt valaki felismeri, megérik benne a változtatás gondolata akkor kezd el foglalkozni azzal, hogy oké, változás, de hogyan, kivel és mit fogok változtatni? Ez a változtatási társ lehet egy barát, a partnere, vagy csak önmaga, de ilyenkor mindig számolni kell az ismeretségből eredő elfogultsággal, engedékenységgel és a jó szándékkal nem feltétlenül együtt járó szakmai felkészültség hiányával. Én ezért is fordulnék szakemberhez ilyen esetben, aki kívűlről, érzelmi befolyásoltság nélkül, de kitartóan tudja támogatni a változás tényleges megvalósításában.”
És amikor tényleg megérsz a váltásra, akkor jön a kérdés: „Oké, de hogyan? Kivel? Mit?”
És igen, van, amikor egy barátnő kevés. Kell valaki, aki érzelmileg nem elfogult – és végigvisz. Mert a vágy önmagában még nem stratégia. De lehet belőle cél.
„De én már annyiszor kezdtem újra!”
„Forduljon szakemberhez, akivel elsőként azt tárják fel, hogy miért nem vezettek sikerre az eddigi próbálkozásai.”
Nem ciki elfáradni. Ciki lenne benne maradni. A fáradtság csak jelzés. És lehet vele mit kezdeni.
Ha már ezerszer elindultál és visszahullottál – akkor talán ideje másként elindulni. Nem egyedül. Nem harcban. Hanem tervvel.
Döntés. Mélyvíz. És ami mögötte van
Vannak helyzetek, amikor egyszerűen megrekedünk. Nem idegen ez Katalin számára sem.
Volt már olyan helyzet, amikor te is hónapokig „toporogtál” egy döntés előtt? Mi lendített át?
„Naná! Nem vagyok a feladós típus és nem is hagy békén az, hogy ha azt érzem, nem tudok dönteni. Ilyenkor megyek mélyebbre és mélyebbre a kérdéskör elemzésében, hogy megértsem önmagam reakcióit és igyekszem a leghatékonyabbnak gondolt módszert és utat választani. Ami a fontos, hogy a döntés az én utam legyen, magaménak érezzem azt és ne másnak akarjak megfelelni.”
Mert másnak megfelelni olyan, mint hátrafelé tekerni egy filmet – egy darabig vicces, aztán inkább szédítő. És közben a saját filmed főhőse helyett csak statiszta leszel.
Katalin abban segít, hogy visszatalálj a főszerepedhez. És igen, időnként még a rendezői székbe is.
Kell egy cél, egy meder, egy rendszer
„Bármiben is indulunk el a változtatással, mindig kell legyen egy meder, egy cél, egy rendszer amiben haladunk. Ez megadja a folyamat kapaszkodóit, a keretet, a mérési pontokat, a kikötési lehetőségeket, de láttatja a célt is, ami motivál, hogy eljussunk oda.”
Ez ad irányt és érzetet, hogy nem csak keringünk az univerzumban ötletelés címszóval. Hanem van struktúra. Van ritmus. Van keret, ami nem bezár, hanem tart.
Zárszó: A kíváncsiság örök, a kiégés nem kötelező – és nem kell egyedül végigmenned rajta
Mit tanultál saját vállalkozásod építéséből, amit ma már másként csinálnál?
„Fontos felismerés volt, hogy nem szabad a kockázatokat mindig kikerülni. Igaz a mondás, hogy ‘nothing ventured, nothing gained’, azaz kockázat nélkül nincs győzelem.”
Mit mondanál annak a nőnek, aki most áll az első vállalkozói döntés előtt, de belül még nem bízik magában?
„Egyrészt azt, hogy higgye el, mindenki így kezdi, nincs ebben egyedül. Ha ez egy picit is megnyugtatja és átlendíti a holtponton, akkor még annyit tegyen hozzá, hogy engedje meg azt is, hogy esetleg rosszul dönt. De tanulni fog belőle, és a következő döntése már ezen a tapasztaláson alapulva valószínűleg kiforrottabb, gördülékenyebb lesz majd.”„Amire büszke vagyok, az a mai is csillapíthatatlan vágyam a tudásra, az újdonságokra, a nagyvilágra és a környezetemre. Nem mondanám, hogy ez sosem látszott előre, mert gyerekkorom óta ezt hozom magammal, de ami büszkeséggel tölt el, hogy sikerült megőrizni ennek az intenzitását, nem csökkent a kíváncsiságom, sőt még inkább nőtt, pl. ahogy a technológia kitágította az elérhető információk körét. Hozzáteszem, minden új technikai megoldás felcsigáz, lázban tart. 😊”
Ez a láz a fejlődés láza. És ha most te is érzed, hogy elég volt a toporgásból – tudd, hogy van út. És van, aki elkísér rajta. Katalint megtalálod a www.bridge2balance.hu oldalon keresztül.
De ha egyelőre csak keresed a kérdéseidet – nem baj. Lehet, hogy még nem állsz készen nagy döntésekre. Lehet, hogy most csak hallgatnál, olvasnál, inspirálódnál. Ebben is van erő. És ebben is tudunk kísérni.
A Női Vezetők közössége pont erre jött létre. Hogy kérdezhess. Hogy más nőkkel együtt gondolkodhass. Hogy ne egyedül állj a lendület előtti pillanatban – hanem érezd: melletted vagyunk.
Csatlakozz hozzánk:
Iratkozz fel a hírlevelünkre a www.noivezetok.eu oldalon,
Nézz körül a Pinteresten, ahol gondolatokat és inspirációkat találsz,
Kövess minket az Instagramon, és engedd, hogy az algoritmus néha a lelkedhez is szóljon.
Ne feledd: a változás nem luxus – hanem lehetőség.
Lehet, hogy most még csak toporogsz.
De lehet, hogy ez már a lendület előtti pillanat.
És innen indul minden – velünk együtt.
