Van, akit a lendület hajt, van, akit a világ zaja – és van, aki csendben épít hidakat mások belső világa felé. Falus Dóra ilyen nő. Mediátor, coach, édesanya, vállalkozó – és legfőképp: hiteles, empatikus ember. A Bridge2Balance egyik alapítójaként olyan biztonságos teret teremt, ahol nem kell tökéletesnek lennünk – csak jelen lenni. Dórával beszélgettünk belső egyensúlyról, kiégésről, önismeretről és arról, mi történik, ha egy nő úgy dönt: nem akar tovább a túlélés üzemmódjában működni. Ez az interjú nem csak olvasmány – hanem meghívás is egy tudatosabb, figyelmesebb élet felé, mely iránt elkötelezettek vagyunk mi, Női Vezetők is.
A Női Vezetők interjúsorozatának célja, hogy valós történeteken, megélt tapasztalatokon és emberi pillanatokon keresztül mutassuk meg: vezetőként, szakemberként, anyaként vagy épp útkeresőként is lehetünk erősek – akkor is, ha közben néha bizonytalanok vagyunk. Falus Dóra válaszai nemcsak inspirálóak, de gyakorlatiasak is. Lapozz lejjebb, és hagyd, hogy ezek a válaszok hatással legyenek rád – bármelyik életszakaszban is tartasz épp.
Mi inspirált arra, hogy megalapítsd a Bridge2Balance-t, és mi volt az alapvető célod ezzel a kezdeményezéssel?
A Bridge2Balance ötlete már évekkel ezelőtt megfogalmazódott bennem, de az igazi lendület csak tavaly nyár végén jött, amikor elkezdtem beszélgetni Katival – aki ma már az alapítótársam. Megosztottuk egymással, milyen tapasztalatokat szereztünk a munkánk során, és gyorsan kiderült, hogy bár teljesen más területről jövünk, mégis nagyon hasonló dolgokat látunk.
Kati B2B világban, karrier- és fejvadászat területén dolgozott, én pedig inkább a B2C oldalon, magánszemélyekkel – párkapcsolat, anyaság, szülői szerepek témájában. Mégis ugyanarra jutottunk: nagyon sok ember – legyen férfi vagy nő, vezető vagy szülő – egyszerűen nincs jól. Mentálisan és lelkileg elfáradtak, kiégtek, keresik önmagukat. Tudom, általánosnak hangzik, mégis ki merem mondani: ez a valóság.
Hogyan határoznád meg a Bridge2Balance küldetését és értékeit?
Őszintén? Ma nőként sokszor elképesztően nehéz helytállni. Fiatal felnőttként, anyaként, dolgozóként, vagy épp mindezt egyszerre megélve… és valljuk be, a világ körülöttünk nem könnyíti meg a dolgunkat. Ezért is hisszük, hogy muszáj foglalkoznunk a saját mentális és lelki egészségünkkel – mert ha mi jól vagyunk, az kihat mindenre: a munkánkra, a kapcsolatainkra, az egész életünkre.
A víziónk az, hogy egyre többen érezzük úgy: igenis van jogunk kézbe venni az életünket és megóvni a saját jóllétünket. És közben azt is reméljük, hogy egyre több cég is ráébred arra: a munkavállalók akkor tudnak igazán jól teljesíteni, ha emberként is rendben vannak – fejben és lélekben is.
Ami bennünk közös, hogy nyitott szívvel, empátiával és rengeteg tapasztalattal segítünk másoknak. Évek óta emberekkel dolgozunk, és hálásak vagyunk azért, hogy a visszajelzések szerint sokaknak valódi támogatást tudunk nyújtani. A velünk dolgozó kollégák is hasonló értékeket képviselnek – elfogadás, figyelem, hiteles jelenlét.
Milyen tapasztalatok vezettek arra, hogy a mentális egészség és a stresszkezelés területén tevékenykedj?
Mediátorként és coachként már közel hét éve dolgozom párokkal, és az évek alatt újra meg újra ugyanabba a felismerésbe ütköztem: sokszor nem maga a kapcsolat „romlott el”, hanem az egyik (vagy mindkét) fél egyszerűen nincs jól önmagával. Ha valaki nincs rendben saját magával – ha nem érzi jól magát a bőrében, ha bizonytalan vagy kimerült –, az óhatatlanul kihat a kapcsolataira is. A párkapcsolatra különösen.
Ezért én is – sok kollégámhoz hasonlóan – egyéni munkával kezdem a folyamatokat, még akkor is, ha valaki párkapcsolati nehézséggel keres meg. Előbb dolgozunk az egyéni elakadásokon, és csak utána kezdünk bele a közös munkába hármasban.
És ugyanezt tapasztalom a munkahelyeken is: a teljesítmény, a csapatmunka, a motiváció is mind abból fakad, hogy az emberek belül jól vannak-e. Minden innen indul.
Hogyan néz ki egy átlagos napod, és miként tartod fenn az egyensúlyt a munka és a magánélet között?
Egyéni vállalkozóként én osztom be az időmet – ami kívülről talán szabadnak és könnyűnek tűnik, de aki ebben él, pontosan tudja: a vállalkozói munkaidőnek sosincs igazán vége. Tény, hogy szeretem ezt az életformát, és ma már el sem tudnám képzelni, hogy visszaüljek egy kötött munkarendbe (vagy inkább: nem szeretném). Ugyanakkor ez egy állandó egyensúlyozás – munka, család, önmagam között.
Két iskolás gyerek anyukájaként a napjaim elég pontos ritmusban telnek. Délelőtt és kora délután dolgozom, aztán “anya taxi” üzemmódra váltok: jövök-megyek, viszem-hozom őket edzésekre, különórákra, programokra. Hetente kétszer a férjem veszi át ezt a szerepet, olyankor tudok esti időpontokat adni azoknak a klienseimnek, akik napközben nem elérhetőek.
Próbálok hetente legalább egy napot teljesen magamnak hagyni – ilyenkor töltődöm, vagy épp a vállalkozás háttérmunkáit intézem. Persze, néha előfordul, hogy mégis elvállalok valakit olyankor is, amikor nem terveztem dolgozni. Egyszerűen nem tudok mindig nemet mondani – mert ha valaki bajban van, nem várhat egy hetet, míg “dolgozós napom” lesz.
Milyen változásokat tapasztalsz a stresszkezelés és a mentális jóllét megközelítésében az elmúlt években?
Az elmúlt években hatalmas változást látok abban, ahogy a stresszhez és a mentális egészséghez viszonyulunk. Egyre többen mernek nyíltan beszélni arról, ha nehézségeik vannak, és már nem ciki segítséget kérni – ez óriási előrelépés. A „csináld meg, bírd ki, ne panaszkodj” helyett kezdi felváltani a „figyelj magadra, tarts szünetet, kérj támogatást” szemlélet, különösen a nők körében. Szerintem ez nem gyengeség, hanem bátorság és öngondoskodás. És erre most nagyobb szükségünk van, mint valaha.
Milyen módszereket alkalmazol személyesen a feltöltődésre és a stressz kezelésére?
Nekem a feltöltődés legfontosabb formája az egyedüllét – egy séta a kutyámmal, egy csendes kávé otthon, vagy csak egy fél óra, amikor senki nem szól hozzám. Mivel a munkám során minden nap, egész nap másokkal beszélgetek, valamint két kiskamaszt hallgatok utána estig, így nagy szükségem van a csendre.
De néha az is elég, ha leülök egy barátnőmmel beszélgetni, őszintén, mindenféle szűrő nélkül – az is hatalmas mentális teherkönnyítés. Kellenek azok a kapcsolatok, akikkel ezt rendszeresen meg tudom tenni. És persze igyekszem nem elfelejteni: nem kell mindig száz százalékon pörögni. Ez nekem sem megy könnyen. 🙂
Mikor érzed azt, hogy igazán a helyeden vagy a munkádban?
Leginkább akkor, amikor látom, hogy valaki megkönnyebbül, megérkezik önmagához, vagy végre el meri mondani, amit eddig magában tartott. Amikor egy folyamat végén azt mondja: „könnyebb lett”, vagy „végre látom, merre tovább”, vagy “a kapcsolatunk jobb lett, mint valaha volt” na, az nekem mindent megér. Ilyenkor érzem, hogy van értelme annak, amit csinálok, és hogy valódi hatással lehetünk egymás életére – emberségből, figyelemből, kapcsolódásból. Sok kedves kliensem van az elmúlt évekből, akik néha meglepnek néhány sorral. Elmesélik, ha történik velük valami fontos, ha babát várnak, vagy ha esküvőt terveznek. Ezek fantasztikus élmények és nagyon hálás vagyok nekik ezekért.
Milyen típusú kliensek fordulnak hozzátok leggyakrabban, és milyen problémákkal keresnek meg benneteket?
Teljesen változó, a legfiatalabb kliensem 19 éves volt, a legidősebb pedig közel 70 évesen jött a férjével. Ha általánosítani kéne, akkor nagyon sok a kisgyerekes években, valamint a gyerekek kirepülése utáni időszakban bizonytalanságba kerülő kapcsolat, ilyen témákkal sokan keresnek meg. De ezen kívül még számtalan helyzettel találkozom, nem mondhatnám unalmasnak a munkám, tényleg a legmeglepőbb élethelyzetekben keresnek meg klienseim.
Mit tartasz a legfontosabbnak a mentális egészség megőrzésében, különösen a nők számára?
Szerintem az egyik legfontosabb dolog, hogy merjünk figyelni magunkra – nem csak akkor, amikor már nagyon nagy a baj. Nőként hajlamosak vagyunk mindig másokat előtérbe helyezni, alkalmazkodni, “tartani a frontot”, miközben szépen lassan kimerülünk. A mentális egészség megőrzése számomra azt jelenti, hogy időt adunk magunknak: pihenni, nemet mondani, lelassulni, ha kell. És hogy ne akarjunk egyedül mindent megoldani. A kapcsolódás, a támogatás keresése nem gyengeség, hanem erőforrás.
Hogyan segítitek a nőket abban, hogy egyszerre helytálljanak vezetőként, anyaként, feleségként, és közben megőrizzék önmagukat?
Mi abban segítünk, hogy a nők újra kapcsolatba kerüljenek saját magukkal – ne csak szerepek szerint éljenek, hanem önmagukként. Akár vezetőként, anyaként, feleségként vannak jelen a mindennapjaikban, azt keressük együtt, hogy ezek a szerepek ne elvegyenek belőlük, hanem inkább építsenek. Megtanítjuk, hogyan figyeljenek magukra anélkül, hogy bűntudatot éreznének, hogyan húzzanak határokat, kérjenek segítséget, és hogyan merjenek újra választani – akár kis dolgokban is. Mert onnan indul az, hogy valaki nem csak túlél, hanem jól is van.
Hogyan valósul meg a holisztikus megközelítés a gyakorlatban a Bridge2Balance-nál?
Nálunk a holisztikus megközelítés azt jelenti, hogy az embert egészében nézzük – nemcsak egy-egy problémát akarunk „kijavítani”, hanem arra figyelünk, hogyan hatnak egymásra az élet különböző területei: munka, magánélet, testi-lelki állapot, kapcsolatok. Lehet, hogy valaki stresszes a munkahelyén, de a megoldás nemcsak a hatékonyabb időbeosztásban rejlik, hanem például abban is, hogy nem tud nemet mondani, vagy túl sokat vár el magától.
Ezért dolgozunk egyszerre több szinten – coaching, mediáció, tréning, önismereti támogatás vagy akár céges wellbeing programok formájában. A cél az, hogy aki hozzánk fordul, az teljes emberként kapjon támogatást – ne csak a szerepei mentén, hanem valóban saját magához visszatalálva.
Milyen félreértésekkel találkozol leggyakrabban a stresszkezelés terén, és hogyan oszlatod el ezeket?
Nagyon gyakori félreértés, hogy a stresszkezelés azt jelenti: mindig nyugodtnak kell lenni, vagy hogy „rosszul csinálom”, ha ideges leszek, kiborulok néha. Pedig a stressz része az életnek – nem az a cél, hogy teljesen megszüntessük, hanem hogy megtanuljuk jól kezelni, figyelni a jelekre, és időben megállni, mielőtt teljesen kimerülünk. A másik tévhit, hogy csak a „nagy dolgokkal” kell foglalkozni. Valójában sok apró döntés – például hogy tartok-e szünetet, mozgok-e egy kicsit, vagy nemet mondok-e valamire – sokkal többet számít hosszú távon, mint néha egy-egy „nagy önfejlesztés”. Ezt próbálom megmutatni a klienseimnek is: a stressz nem ellenség, hanem egy üzenet. És ha megtanulunk odafigyelni rá, nem irányít, hanem segít.
Milyen technikát vagy eszközt ajánlanál mindenkinek a mindennapi stressz kezelésére?
Sokan azt hiszik, hogy a stresszkezeléshez idő, csend és különleges körülmények kellenek – pedig egy mindennapi “mikroöröm” keresése is csodákat tehet. Én gyakran javaslom, hogy minden nap legyen valami apró dolog, amit csak magadért csinálsz: egy finom tea, egy dal, amit hangosan hallgatsz, tíz perc olvasás, vagy egy rövid séta egyedül. Egy másik technika, amit szinte mindenkinek ajánlok, az a napi mini „check-in” saját magaddal. Ez lehet egy 5 perces reggeli rutin: leülsz egy kávéval , és felteszed magadnak a kérdést: Hogy vagyok most? Mire van ma szükségem? Ez a tudatos megállás segít kiszállni az automatikus pörgésből, és egy kicsit visszakapcsol a belső iránytűhöz. A lényeg az odafigyelés magadra, rendszeresen, nem csak akkor, amikor már baj van.Ezek az apró, de tudatosan választott örömforrások és megállások segítenek abban, hogy ne csak „túléljük” a napot, hanem jelen is legyünk benne. És ez az egyik legfontosabb dolog, amit a stressz ellen tehetünk: kapcsolódni önmagunkhoz, minden nap egy kicsit.
Mit tanácsolnál azoknak, akik nehezen kérnek segítséget, de érzik, hogy szükségük lenne rá?
Először is, megértem, hogy nehéz lehet segítséget kérni. Mi, nők, hajlamosak vagyunk mindent magunkra vállalni, és sokszor azt gondoljuk, hogy ha nem tudunk mindent egyedül megoldani, akkor gyengék vagyunk. Pedig a valóság az, hogy a segítségkérés nem a gyengeség jele, hanem a bátorságé. Ha valaki úgy érzi, hogy nehezen kér segítséget, akkor azt tanácsolom, hogy kezdjen kicsiben. Ne várja meg, hogy teljesen elérje a határait. Akár egy barátnőtől, egy családtagtól, vagy egy szakembertől, akihez bizalommal fordulhat, már az is nagy lépés, hogy felmeri vállalni: „Most segítségre van szükségem.” Ez a lépés önmagában is rengeteget adhat a mentális jólétünkhöz.
Mi a személyes küldetésed a szakmai életedben?
A személyes küldetésem az, hogy támogassam az embereket abban, hogy megtalálják az egyensúlyt és a harmóniát az életükben. Hiszek abban, hogy mindannyian képesek vagyunk a legjobbat hozni ki magunkból, ha megfelelően figyelünk a mentális és érzelmi jólétünkre. Az én munkám célja, hogy segítsek másoknak felismerni, hogy az önmagunkra való odafigyelés nem önzőség, hanem a legfontosabb befektetés, amit tehetünk magunkért. Ha megértjük, hogyan törődjünk magunkkal, képesek leszünk jobban működni a kapcsolatainkban, a munkánkban, és a saját életünkben is.
Milyen három szóval jellemeznéd magad vezetőként?
Fú, nehéz hármat választani, de legyen. Empatikus, motiváló, elkötelezett.
Miért tartod fontosnak az önismeretet a munkahelyi és a magánéleti boldoguláshoz?
Az önismeret az egyik legfontosabb alapja annak, hogy valóban sikeresek legyünk – nemcsak a munkánkban, hanem az élet minden területén. Ha tisztában vagyunk azzal, kik is vagyunk, mi motivál minket, mi a célunk, könnyebben tudjuk kezelni a stresszt, a konfliktusokat, és a mindennapi kihívásokat. A munkahelyen például segít abban, hogy jobban tiszteljük a saját határainkat, és ne engedjük, hogy mások átlépjék őket. Magánéletben pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy felismerjük, mire van szükségünk ahhoz, hogy boldogok legyünk, és hogy ne hagyjuk figyelmen kívül saját igényeinket a család, barátok vagy munka terén. Az önismeret tehát egy erőforrás, ami segít, hogy érdemben, tudatosan alakíthassuk az életünket.
Milyen jövőbeli terveid vannak a Bridge2Balance-szal kapcsolatban, és milyen új projekteken dolgozol jelenleg?
A célom, hogy a cégünkkel egyre szélesebb körben tudjuk segíteni azokat, akik szeretnék jobban összeegyeztetni a munkahelyi, családi és személyes szerepeiket, miközben megőrzik saját magukat. Jelenleg egy online tanfolyamot fejlesztek, amely segít pároknak, hogy a saját ritmusukban, kényelmesen dolgozhassanak a kapcsolatukon a saját otthonukban. Ezen kívül egy hosszú távú együttműködést is tervezünk különböző cégekkel, hogy támogassuk a munkahelyi stressz kezelését és a dolgozók jólétét. Az én személyes küldetésem, hogy a Bridge2Balance egy olyan közösséggé váljon, ahol mindenki talál valami hasznosat, ami segít neki a boldogulásban – legyen szó akár egyéni támogatásról, akár csoportos programokról.
+10 személyes kérdés a Női Vezetők szellemiségében:
✨ Van olyan dolog, amit te magad manifesztáltál az életedben? Hiszel a tudatos teremtés erejében?
Igen, teljes mértékben hiszek a tudatos teremtés erejében. Az életemben számos alkalommal tapasztaltam meg, hogy ha világosan meghatározom, mit szeretnék elérni, és valóban hiszek benne, akkor a megfelelő lépésekkel elérhetővé válik. Ennek egyik legnagyobb bizonyítéka a Bridge2Balance megszületése volt. Ez egy álom, amit évekkel ezelőtt megfogalmaztam, és amit lassan lépésről lépésre megteremtettem és teremtek folyamatosan. Az önismeret, a kitartás segített abban, hogy a vállalkozásom ne csak egy ötlet maradjon, hanem valóság legyen, ami másokat is segít. Szerintem a tudatos teremtés nem csak arról szól, hogy kívánunk valamit, hanem, hogy elköteleződünk, és napi szinten dolgozunk azon, hogy azt elérjük – a gondolataink, érzéseink és tetteink összhangjában.
💬 Ha egyetlen megerősítést kellene választanod, amit minden reggel kimondasz magadnak, mi lenne az?
Ma minden pillanatban a legjobb verziómra törekszem, és minden, amire szükségem van, már bennem van.”
🧘♀️ Van olyan reggeli vagy esti rituáléd, ami segít, hogy fókuszáltabb és kiegyensúlyozottabb legyél?
Szerintem mindenkinek van. 🙂 Nem nagy dolgok ezek. Reggelente a családom 7 óra körül indul el otthonról és nekem van még kb 1 órám magamra. Kávézom, összeszedem az aznapi teendőimet, vagy a barátnőmmel telefonon beszélek. Este közvetlenül alvás előtt pedig kivétel nélkül mindig olvasni szoktam. Apróságok ezek, de annál fontosabbak.
🎯 Hogyan néz ki számodra egy “jól sikerült nap”? Van valamilyen belső mércéd, ami alapján ezt eldöntöd?
Egy „jól sikerült nap” számomra az, amikor úgy érzem, hogy egyensúlyban vagyok a munkám, a családom és önmagam között. Nem kell, hogy tökéletes legyen, de ha este úgy fekszem le, hogy úgy érzem, teljesítettem mindazt, ami fontos volt, akkor tudom, hogy sikeres napom volt.
A belső mércém az, hogy a nap végén mennyire érzem magam elégedettnek és nyugodtnak. Ha sikerült figyelnem a saját szükségleteimre, ha volt időm kapcsolódni a szeretteimhez, és ha a napi feladataim elvégzésével nem vesztettem el a fókuszt vagy a lelkesedésemet, akkor tudom, hogy a napom jól sikerült.
De nem sikerül minden nap így és ez sem baj!
🌱 Melyik önismereti gyakorlat vagy technika volt rád a legnagyobb hatással az elmúlt években?
Egyértelműen a pszichodráma. Mindenkinek kötelezővé tenném.
💌 Ha visszanézel az utóbbi éveidre, mi az, amiért ma leginkább hálát érzel?
Ha visszanézek az utóbbi éveimre, az egyik dolog, amiért leginkább hálát érzek, hogy mertem lépni és váltani, hogy megtaláltam az utamat. Jogászból segítő szakemberré váltam. Két csodálatos gyermekem van, akik mindennap motiválnak, hogy jobb emberré váljak, és hogy ne csak a saját életemet formáljam, hanem a jövőjüket is.
Emellett hálás vagyok azért, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy elindíthassam a Bridge2Balance-t, és, hogy az alapító társammal összesodort minket a Sors. Úgy érzem, hogy mind a munkám, mind a családom iránti elkötelezettségem segít abban, hogy egyensúlyban legyek, még akkor is, amikor a dolgok nem mindig könnyűek. Mindez az utam része, és bár nem mindig egyszerű, minden egyes lépésért hálás vagyok, mert így egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy a legjobb verzióm legyek – a gyermekeim és a saját magam számára is.
🧠 Mit tanácsolnál annak a nőnek, aki úgy érzi, hogy “túl sok” mindennek megfelelni, de nem akar kiesni a saját életéből?
Az első dolog, amit érdemes megértened, hogy nem kell mindent egyedül megoldanod. Fontos, hogy tisztában legyél azzal, hogy a saját határaid ismerete és tiszteletben tartása kulcsfontosságú. Ha folyamatosan mások elvárásainak próbálsz megfelelni, könnyen elfelejtheted, mi az, ami számodra igazán fontos. Az egyensúly megtalálásához elengedhetetlen, hogy időt szánj magadra, és tudatosan válaszd ki, mi az, ami valóban hozzájárul a boldogságodhoz és a jólétedhez.
Az is fontos, hogy tanulj nemet mondani olyan dolgokra, amelyek nem férnek bele abba, amit el tudsz vállalni. A saját jóléted védelme nem önzés, hanem az önmagad iránti tisztelet. Az apró dolgok, mint a napi pihenés, a mozgás vagy egy kis idő, amit magadra szánsz, segíthetnek visszatalálni az egyensúlyhoz.
És ha mindezek ellenére úgy érzed, hogy már túl sok a nyomás, ne habozz segítséget kérni. Az önmagunkkal való törődés nem gyengeség, hanem a legfontosabb lépés a saját életünk visszanyerésében. Keresd meg azt a támogatást, amire szükséged van – egy barát, egy családtag vagy szakember is segíthet, hogy megtaláld az utat a harmónia felé.
🔍 Melyik az a kérdés, amit időről időre felteszel magadnak, hogy önazonos maradj?
“Ez tényleg az, amit szeretnék, vagy amit mások várnak tőlem?”
Ez a kérdés segít abban, hogy visszatérjek önmagamhoz, és megálljak egy pillanatra, mielőtt döntést hozok. Emlékeztet arra, hogy minden döntésnek legyen egy olyan alapja, ami a saját értékeimen és vágyaimon nyugszik, nem pedig külső elvárásokon. Ez segít abban, hogy ne veszítsem el a fókuszt, és valóban azt az életet éljem, amit szeretnék, nem pedig azt, amit mások gondolnak, hogy élnem kellene.
☕️ És végül egy játékos kérdés: naplózás egy bögre kávé mellett vagy meditáció egy pohár vízzel? Mi kapcsol ki jobban?
Először úgy olvastam: “napozás és kávé” és ettől már nem tudok elvonatkoztatni, így ez lenne a válaszom. Napozás és kávé! 🙂 (Néha lehet Aperol is)
Dóri munkája és életszemlélete tökéletes példája annak, hogyan lehet egyszerre jelen lenni emberként, szakemberként és nőként – valódi mélységekkel és őszinte figyelemmel. Nem csak hallgat, hanem meghall. Nem csak beszél, hanem kapcsolódik. A Bridge2Balance nem csupán egy márkanév – hanem egy híd a stresszből a harmóniába. Köszönjük Dórának az őszinte, inspiráló gondolatokat – és azt is, hogy emlékeztet minket: nem a tökéletesség tesz hitelessé, hanem az, hogy vállaljuk, kik vagyunk éppen.
Egy kis kezdő támogatásként fogadd szeretettel az ingyenesen letölthető Fókusz Tervező-nket, reméljük segítségedre lesz Neked is, hogy rendszert teremts a káoszban.
Ha szívesen olvasnál még hasonló bejegyzéseket a jövőben, kövesd a blogunkat és iratkozz fel a hírlevelünkre az oldal alján! De megtalálsz minket a Női Vezetők Instagram és Pinterest oldalán is!
