Vannak történetek, amelyek nemcsak inspirálnak, hanem tükröt is tartanak elénk. Halász-Kovács Nóra története ilyen, egyrészt tipikus karrierváltás, de mégis sokkal több annál: egyszerre szól a zenéről, az anyaságról és arról, hogyan lehet a női vállalkozás útját megtalálni két kisgyerek mellett.. Ma már két világban mozog otthonosan: zenetanárként továbbra is jelen van a gyerekek életében, miközben vállalkozóként új utakat épít. Az egyik pálya a közösséghez való tartozást és az alkotás örömét adja, a másik pedig a szabadságot és a kreatív kiteljesedést. Két kisgyermek édesanyjaként közben a hála is központi szerepet kapott az életében. Az interjúban arról mesél, hogyan talált rá erre a kettős útra, mi segítette át a nehezebb időszakokon, és hogyan adja tovább gyermekeinek a hála szemléletét.
Milyen gyerekkori élmények indítottak el a tanítás és a kreativitás felé?
A tanítás ötlete egész későn jött, nem is ez volt az elsődleges tervem. Alapból későn érőnek mondanám magam – egy nyolcosztályos gimnáziumba jártam ötödik osztálytól, és már elkezdtem a kilencediket (nyelvi előkészítőt, vagyis nulladik évfolyamot), amikor megszületett az elhatározás, hogy mégis zenész szeretnék lenni. Ez az év arról szólt, hogy felkészüljek a felvételire, és a következő tanévet már a konzervatóriumban kezdjem. Kamaszkoromban nagy vágyakkal indultam a zenei pályán: azt szerettem volna megmutatni, milyen jól használható a hangszerem, a fagott a könnyűzenében, és úttörő legyek ezen a téren. Emellett érdekelt a gyógypedagógia és a zeneterápia is, de mindkét ötlet parkolópályára került.
Hivatásos zenész nem volt a családomban. Anyai nagyapám autodidakta módon tanult meg szintetizátoron játszani, illetve anyukám és nagybátyám is több kórus tagja volt. Így a zene szeretete mindig jelen volt a családunkban.
Anyukám nagyon kreatív: mindig volt valamilyen hobbija, és gyönyörű dolgokat készített, készít a mai napig is. Ha látta a nyitottságomat, örömmel bevont. Például így tanultam meg egyszerűbb dolgokat fűzni gyöngyből, vagy gyöngyöt szőni.
Hogyan emlékszel vissza az első tanári éveidre – mi volt bennük a legnagyobb öröm?
Az első tanári évek nagyon nehezek voltak. Szembesülnöm kellett azzal, hogy a valóság nem mindig azt mutatja, amit a tankönyvek ígérnek. Ráadásul az első tanszakom elsősökből és egy második osztályos, sajátos nevelési igényű gyermekekből állt. Rendesen megizzasztottak – pontosabban megizzasztottuk egymást. A legnagyobb öröm az volt, amikor az első vizsga után a kollégáim megdicsértek, hogy milyen szépen haladtunk a gyerekekkel.
Számomra mindig az jelenti a legnagyobb örömet, ha a gyerekek megnyílnak, mesélnek, és örömmel jönnek órára. A legtöbben nem a zenei pályát választják majd, de ha egy kis értéket tudok adni az életükhöz, vagy ha a heti kétszer félóra hangszeres óra biztonságos közeg számukra, már megérte. 🙂
Mit adott számodra a pedagógus pálya, amit ma is hasznosítasz vállalkozóként?
Az ügyfeleim visszajelzései alapján nagyon türelmesen és érthetően magyarázok. Ezt is meg kellett tanulnom, amikor először traktáltam egy elsős gyereket az ötvonalas rendszerrel, violinkulccsal és sok zenei szakkifejezéssel – volt, hogy sírva fakadt. Akkor értettem meg, hogy egyszerűsítenem kell, és úgy mondani, hogy neki is érdekes és érthető legyen.
Emellett megtanultam értékelni a folyamatokra szánt időt. A tanmenetben is előre rögzítve vannak események, amelyekre több lépésben kell felkészülni. Például a tanév elején már elkezdünk készülni a zene világnapjára (október 1.). Ez kicsit olyan, mint egy kampány: felkészíted a gyereket, gyakoroltok, meghirdeted az eseményt.
És igen, egy zenésznek tudnia kell eladni magát. Az egyetemen volt marketing alapismeretünk is – tényleg csak alapok –, de már akkor éreztem, hogy engem ez a terület nagyon érdekel.
Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy váltani szeretnél? Hogyan jött a webdesign?
Elsősorban nem a váltás gondolata fogalmazódott meg bennem. Az első gyermekem a covid-zárás előtti napokban született. Minden továbbképzés, tanfolyam online térbe került, és imádtam, hogy otthonról tanulhatok a gyerek mellett. Először igazából arra volt igényem, hogy tanuljak.
Időközben megszületett a második lányom is, és realizáltam, hogy egy zenetanár a délutáni óráktól estig tanít. Nem szerettem volna úgy élni, hogy reggel elindítom őket, délután bemegyek dolgozni, és csak fürdetésre érek haza. Több időt akartam velük tölteni. Ekkor szembejött velem egy gyógypedagógiai vagy zeneterapeuta képzés, aminek megörültem, de kiderült, hogy az alapozó képzés, amire épült volna, már megszűnt. Akkor kezdtem el gondolkodni, mi az, ami érdekelne. A weboldalkészítés világa mindig vonzott, másnap már egy webdesign-tanfolyamon találtam magam. 🙂
Mit vártál ettől a váltástól – és mit kaptál meg belőle ténylegesen?
Amikor belevágtam, a lányom nagyon szeretett volna eljutni a tengerhez. Ezt szerettem volna neki megadni. Pár hónap alatt nem sikerült összeszedni a nyaralásra valót két gyerek mellett, és borzasztóan csalódott voltam, hogy nem robbantam be a piacra junior designerként.
Amit viszont ténylegesen megkaptam: kiépült annyira a vállalkozásom, hogy ma már csak félállásban tanítok. Így a gyerekeim nem pityeregnek, hogy minden nap ők az utolsók az oviban. Délelőtt a vállalkozásé, délután a zenészpalántáké, délután négytől pedig a saját gyerekeimé vagyok.
Miben különbözik a tanári és a vállalkozói lét – és van-e bennük meglepő hasonlóság?
A vállalkozásban egyedül dolgozom (persze ügyfelekkel, szakmai kapcsolatokkal), míg a tantestületben csapatban játszunk egy közös célért. Így mindkét igényem teret kap.
A hasonlóság az, hogy mindkét szakmát segítő hivatásnak érzem. Szerencsés vagyok, hogy nem nehéz fizikai munkát kell végeznem, hanem a megszerzett tudásomat adhatom át – legyen az ritmus, hang vagy egy digitális terv, ügyfélszerző rendszer.
Ráadásul a zenetanár egyéni órákat tart a növendékeknek, így a tudásszintjüknek megfelelően, a saját tempójukban haladunk. Ez az ügyfeleimmel való közös munkára is igaz: mindenkinek személyre szabott figyelmet adok a folyamat során.
Milyen érzés volt teljesen új területen újrakezdeni?
Utólag félelmetesnek gondolom. Az újdonságokkal általában úgy vagyok, hogy bár tartanék már a 2–4 év tapasztalatnál, hogy ne legyek ilyen elveszett. Szerencsére egész jó tananyagaink voltak, amikből sok mindent ki tudtam szedni az induláshoz. Sok pályázaton is megmérettem magam, hogy legyen referenciám és fejlődjek. Egyre magabiztosabb lettem, és az ügyfelek felé is másként kezdtem kommunikálni. Minden együttműködésből tanulok valamit, és folyamatosan fejlődnek a saját folyamataim.
Volt benned félelem vagy bizonytalanság, amikor otthagytad a biztos tanári állást?
Nem hagytam ott teljesen, hanem a szülés után kevés óraszámban mentem vissza, hogy minél több időt tölthessek a gyerekekkel. Egy részem imádná a szabadúszó létet, egy másik részem pedig szeret a tantestület közösségének hasznos tagja lenni.
Nóra számára az anyaság és munka összeegyeztetése nem elméleti kérdés, hanem a mindennapok része: a délelőttök a vállalkozásról, a délutánok a tanításról, az esték pedig a gyerekekről szólnak.
Hogyan hatott rád anyaként, hogy épp a GYED alatt tanultál egy új szakmát?
Nagyon nehéz volt, de nem az átképzésem volt az egyetlen. Közoktatás-vezető pedagógus szakvizsgát is csináltam online, a lázas gyerekkel a mellkasomon írtam a szakdolgozatot. (Az új kis jövevénnyel a hasamban pedig államvizsgáztam.) Táborvezetői képzést is elvégeztem, hogy Csodaszarvas tábort tarthassunk a gyerekeknek.
Néha úgy éreztem, szorít a „csak anya” szerep, és amikor a gyerekek elaludtak, a leckék, a Photoshop-gyakorlás vagy a logórajzolás jelentette a kikapcsolódást és a töltődést.
Mi volt a legnagyobb kihívás abban, hogy kisgyerekek mellett tanultál? Hogyan tudtad megszervezni a napjaidat, hogy mindenre jusson időd?
Lemondani arról, hogy aludjak, amikor a gyerek alszik. Nem lehetett elmélyülni és flow-ban alkotni, ahogy szerettem volna, hanem lopott időkben jutottam, ameddig jutottam. És persze kialvatlanul a kritikák is mélyebbre tudtak menni.
Az alvásidőben Netflix (vagy éppen szunyókálás) helyett a tananyagokat választottam. Úgy voltam vele, hogy a kicsi haladás is haladás. Ha rajtam aludtak el, a leckék videóját néztem meg, hogy később, ha gép elé kerülök, meg tudjam csinálni a gyakorlati feladatot.
A munkáról és a váltásról már sokat mesélt Nóri, de van valami, ami ennél is mélyebben átszövi a mindennapjait. Ez pedig a hála. Nem nagy szavakban, nem emelkedett idézetekben, hanem a legapróbb pillanatokban: egy betegségmentes hétben, egy esti beszélgetésben, egy jóízű nevetésben. Nézzük, hogyan válik a hála náluk családi szokássá – és hogyan tanulják meg a kicsik is, hogy mindig van miért mosolyogni.
Mit jelent számodra a hála a mindennapokban?
Az első ovis évek után minden egyes betegségmentes napért hálás vagyok. 😀
Ha pedig túl zsiványak és nagy a zaj, emlékeztetem magam: egészséges, életerős, eleven gyerekeim vannak, és ez a hangzavar csak annak a jele, hogy minden rendben.
Szerinted a hála tanítható a gyerekeknek? Ha igen, nálatok hogyan jelenik meg?
Szerintem tanítható, és fontos is átadni a pozitív életszemléletet. Óvodáskorú mindkét gyermekem, így kicsiben “játsszuk”. De elalvás előtt minden nap megkérdezzük egymást, hogy mi volt a legjobb a mai napodban? Ha épp rosszabb kedvem van, és nem jut eszembe, ők kérdeznek meg engem. Minden napban találunk legalább egy valamit, amiért hálásnak lehet lenni, legyen az egy finom ebéd, egy kedves játszótárs, vagy egy elmélyült játék.
Miért tartod fontosnak, hogy a kicsik már korán megismerkedjenek ezzel az értékkel?
Segít az élet pozitív oldalát látni, mikor annyi negatív dolog ér minket. Plusz reflektálunk a napra, átgondoljuk, mi történt, és ha az egész nap egy rohanás volt, akkor is legalább van pár perc beszélgetésünk, amikor kapcsolódunk és igazán egymásra figyelünk.
Blog ajánló: A hála tanítása gyerekeknek – játékosan
Milyen érzés két kisgyermek mellől, otthonról vállalkozni?
Egyszer bicikliztem hazafelé: elöl-hátul gyerekülés, bennük a gyerekek, a kerekem lapos volt, az út emelkedett, és szembe fújt a szél. Annyira kiakadtam, hogy azt mondtam: pont ilyen érzés vállalkozni is. 😀
Talán ennyire azért nem vészes a helyzet. A logisztika nem egyszerű, és már megtanultam, hogy a határidőkhöz mindig számolni kell 1–2 hét betegség ráhagyást. És persze minden nap meg kell küzdenem magammal, mert nem tudok olyan tempóban dolgozni, ahogy szeretnék. (Szerencsére annyira jófej ügyfeleim vannak, hogy sosem volt ebből probléma. ❤️)
Mik a legnagyobb előnyei és nehézségei ennek a helyzetnek?
A legnagyobb előnye a rugalmasság, a szabadság és a változatosság. Sokféle vállalkozással találkozom, sokszínű feladatokkal látnak el, így sosem unatkozom.
A nehézsége, hogy egy betegség fel tudja borítani az ütemtervet. És hogy a saját családi élettérben van a munkahely: a házimunka és az otthoni teendők könnyen kizökkenthetnek a munkafolyamatból. (Vagy fordítva: a munka sodor magával, és a mosógépben órákig várnak kiteregetésre a ruhák.)
Van kialakított napirended, vagy inkább a rugalmasságban hiszel?
A rugalmasság híve vagyok. Nem minden reggel gördülékeny a készülődés, közbejön ügyintézés, főzés. Ha délelőtt nem sikerül haladni, néha éjszaka pótolok. Egyre inkább igyekszem viszont felszabadítani a hétvégéket és estéket, hogy tudatosan töltődjek, és a legjobb formámat adhassam az ügyfeleknek.
Hogyan oldod meg, hogy a napok ne csússzanak szét, és mindenre jusson idő?
Nekem a listák segítenek. Előveszek egy papírt, és „kiborítom” rá az agyam. Múltkor például a listán szerepelt az is, hogy profilképet kell cserélnem. Folyton elfelejtettem, de így, hogy láttam, két perc szabadidőben megcsináltam.
Emellett a health coachomtól megtanultam az Eisenhower-mátrix módszerét, ami segít elhelyezni a teendőket a fontos–nem fontos és sürgős–nem sürgős dimenziójában. Ez nagyon sokat segít a priorizálásban.
Volt olyan időszak, amikor túl soknak érezted egyszerre az anyaságot és a munkát? Hogyan léptél túl rajta?
Volt. A health coachal eredetileg azt hittem, az egészségemen fogunk dolgozni, de végül nagy hangsúlyt kapott a mentális egészségem. Rávezetett, hogy nem kell mindent egyedül megoldanom, hősködnöm és kiégnem. Nyugodtan kérhetek segítséget, vagy időt magamra. Kipróbáltam, és nem dőlt össze a világ.
Máskor is volt, hogy besokalltam, és szakember segítségét kértem, mert kevésnek éreztem magam ahhoz, hogy egyedül oldjam meg. Olyan is előfordult, hogy minden ellenére erőltettem a munkát – ez néha átlendít a holtponton, máskor viszont visszaüt. Meg kellett tanulnom: néha engedni kell egy-két nap pihenőt, hogy új lendületet vegyek.
Hogyan telt a nyaratok idén – sikerült összehangolni a munkát és a családi programokat? Mi volt a legkedvesebb közös élményetek a gyerekekkel a nyáron?
Nehéz volt összehangolni, sokszor fejben nem a megfelelő szerepben voltam. Nehéznek éltem meg ezt a nyarat, de némi önreflexió után elhatároztam, hogy jövőre másképp csinálom. Nem vállalok nagy projekteket, és szeretnék két hét tényleges szabadságot, amikor száz százalékban a gyerekeké és a pihenésé a főszerep.
A családi programokat tekintve viszont úgy érzem, kimaxoltuk a nyarat. 🙂
Egyik hétvégén ellátogattunk a Gyulai Várfürdőbe, ahol annyira klassz gyerekrészleg van, hogy a mai napig emlegetik, és szeretnének visszamenni. A kedvenceink a közös strandolós alkalmak lettek.
Mit üzennél más anyukáknak, akik tanárként vagy más biztos állásból gondolkodnak váltáson?
Ha félsz a biztos állásból való váltástól, jusson eszedbe, hogy nem fekete-fehér a helyzet: nem kell egyik napról a másikra feladni mindent. Lehet például részmunkaidős állásod, ami biztosítja a fix bevételt, és mellette marad időd magadra és a vállalkozásodra. Ha pedig már szépen felfutott, nyugodt szívvel dönthetsz úgy, hogy elengeded az alkalmazotti létet.
Légy türelmes magaddal és a vállalkozásoddal! A vállalkozás és a marketing olyan, mint egy svédasztal: mindenből kínál valamit, de nem kell mindent egyszerre a tányérodra pakolnod. Legyen egy konkrét célod, és minden döntésed, stratégiád ennek az elérését szolgálja.
Ha stabil ügyfélkört szeretnél, nem kell rögtön minden platformon megjelenned. Nem muszáj azonnal belevágnod a TikTok-videózásba vagy kipróbálni minden trendet, mert ez csak szétszórja a fókuszt. Jobban jársz, ha először egy-két olyan csatornára koncentrálsz, ahol valóban ott van a célcsoportod.
És még valami: merj kiszervezni feladatokat! Lehet, hogy olcsóbbnak tűnik mindent magadnak csinálni – weboldalt tervezni, könyvelni, adminisztrálni vagy szöveget írni –, de egy szakember sokszor töredékidő alatt elvégzi. A felszabadult órákat pedig fordíthatod ügyfélszerzésre, fejlesztésre vagy akár pihenésre. És nemcsak a „nagy dolgokat” lehet kiszervezni: könnyítést adhat az is, ha ebédet rendelsz, vagy segítséget kérsz a takarításban, kertgondozásban.
Összességében: ne akarj mindent egyszerre, és ne akarj mindent egyedül. A vállalkozás nem sprint, hanem maraton.
Halász-Kovács Nóra története jó emlékeztető mindannyiunknak: nem kell egyszerre mindent kézben tartani, elég, ha megtaláljuk a saját ritmusunkat. Lehetünk egyszerre anyák, tanárok, vállalkozók – és közben még nevetni is tudunk azon, amikor lapos kerékkel, szembeszélben toljuk az élet biciklijét. 🙂
Ami igazán számít, az a türelem, a bátorság, és hogy a legzűrösebb napokban is találjunk legalább egy apró dolgot, amiért hálásak lehetünk. Ez a hozzáállás az, ami nemcsak minket emel fel, hanem a gyerekeinket is arra tanítja, hogy a világban mindig van fény, csak meg kell látni.
Köszönjük Nórinak, hogy megosztotta velünk a gondolatait és tapasztalatait. Ezzel nemcsak inspirál, hanem segít is lebontani a ránk ragadt sztereotípiákat: hogy lehetetlen gyerek mellett vállalkozni, lehetetlen váltani, tanulni, újrakezdeni. Nóra története bizonyítja, hogy mindez lehetséges – nem könnyű, de annál értékesebb út, és talán pont ettől lesz igazán emberi és hiteles.
Ha téged is foglalkoztat, hogyan adhatunk gyerekeinknek érzelmi eszközöket és biztonságot, kövesd figyelemmel a Női Vezetők oldalát – hamarosan új tartalmakkal és inspirációkkal érkezünk, amelyek a hála és az önismeret témáját hozzák közelebb a családokhoz.
-
Akció!
Az én Hálanaplóm + Megerősítő kártyák csomag
Original price was: 16 980 Ft.12 990 FtCurrent price is: 12 990 Ft. (AAM) Select options Ennek a terméknek több variációja van. A változatok a termékoldalon választhatók ki Névre szóló naplók
5 990 Ft Select options Ennek a terméknek több variációja van. A változatok a termékoldalon választhatók kiAz én hálanaplóm
8 990 Ft Select options Ennek a terméknek több variációja van. A változatok a termékoldalon választhatók kiHálakaland Napló
7 590 Ft (AAM) Select options Ennek a terméknek több variációja van. A változatok a termékoldalon választhatók ki
A cikkben szereplő stúdiófotókat Horváth Petra készítette.
Sinka Gabriella Tímea
Imádom, amikor egy jó beszélgetésből új ötletek születnek! Hiszem, hogy minden nő vezető – legalább a saját életében, és itt azon dolgozom, hogy Te is visszatalálj a főszerepbe, miközben együtt nevetünk, inspirálódunk és merünk nagyot álmodni!
