A MindfulZöld filozófia varázsa
Először is, ismerkedjünk meg kicsit közelebbről a név mögött álló sztorival. A MindfulZöld nem egy véletlen névválasztás – ezt én találtam ki, szívből, szerelemből. Pár éve kezdtem el együtt dolgozni egy manifesztációs coach-csal, akinek a blogmunkáiban segítettem, és közben belecsöppentem a mindfulness és manifesztáció izgalmas világába. Vicces, mert ekkor már majdnem tíz éve gyűjtöttem ritka szobanövényeket, és bár nem tudatosan, de már régóta éltem ezt a jelen-létet, amit most mindfulnessnek hívunk. (Innen is köszönet Neki ezért a felismerésért!)
Aztán elindult a Női Vezetők – ami igazán szerelemprojekt lett. (Ja, és a blogokat is én írom, szóval ha ismerős a stílus, nem véletlen.) Az önismeret lett a bázis, és vele együtt egyre többet beszéltünk a tudatos jelenlétről, női létről, manifesztációról – és közben a kis zöldek mindig ott voltak velem. A MindfulZöld nevű projekt azonban csak most kerül reflektorfénybe. Igen, suszter cipője, meg minden… a weboldal még várat magára, de az energia már régóta érlelődik, ennek köszönhetően rengeteg elkészült anyagom van, melyekből épp most olvashattok egyet. Eljött az idő, hogy ez a zöld-önismereti sztori is kibújjon a földből – pont úgy, mint egy friss kis hajtás – kivéve ha idén vásárolt thai banánmagra vársz, na az nem biztos, hogy kibújik valaha is.
A MindfulZöld szerint növénynevelni olyan, mint magunkat tuningolni… csak kevesebb izzadsággal, több zölddel és abszolút zero edzőtermi szaggal. Ez a kis zöld mindfull cucc nemcsak díszíti a lakást – hanem szó szerint rávezet arra, hogyan legyél jelen. Mint egy levél, ami nem siet sehová, csak teszi a dolgát – úgy tanulunk meg mi is jelen lenni. Egy kutatás szerint már az is számít, ha hetente beszélgetsz a monsteráddal: csökken a stressz, javul a hangulat, és még a fókuszod is kiélesedik, mint egy frissen metszett bonsai.
Az otthonodban zöldellő dzsungel nem csak dekoráció. Komolyan. A kutatások (és a nagymamám is) azt mondják: a növényekkel való kapcsolat segít visszatalálni a természethez, és közben magadhoz is. Szóval ha legközelebb azon kapod magad, hogy öntözés közben filozofálsz az életről, ne ijedj meg. Jó úton jársz.
A növénygondozás mentális egészségre gyakorolt pozitív hatásait több tanulmány is igazolja. A Horticultural Therapy című kutatás szerint a szobanövényekkel való foglalkozás jelentősen csökkenti a stresszhormonok szintjét (Lee et al., 2015). Egy másik tanulmány, amelyet a Journal of Physiological Anthropology közölt, kimutatta, hogy már egy 15 perces beltéri növényezés is csökkenti a vérnyomást és javítja a hangulatot (Park & Mattson, 2009). Tehát ha még eddig kérdés lett volna: igen, a növények szó szerint gyógyítanak.
Egy levél, egy élet: mit tanít a szaporítás a bátorságról?
Amikor levágsz egy levelet, és vízbe vagy épp perlitbe dugod, az olyan, mint amikor te eldöntöd: na most akkor változtatok. És nem, nem a „jövő héttől sportolok” típusú változásról beszélünk, hanem arról a fajtáról, amikor a fény felé fordulsz, akkor is, ha még egyébként full homály van. A levél nem kérdez, nem pánikol, nem Google-zik rá a „hogyan kezdjek új életet” kifejezésre. Csak elkezd nőni. Pont.
Ez a kis zöld harcos a konyhapulton nemcsak növekszik – inspirál. Arra tanít, hogy ne várd meg, míg minden tökéletes lesz. Kezdd el. A növény sem vár a „megfelelő pillanatra”. Egyszerűen elindul. Ha pedig ő képes rá, te is képes vagy. A szaporítás egy ilyen mini-lecke bátorságból, naponta, természetes csomagolásban.
Gyökerezés időszaka – a láthatatlan munka dicsérete
Na, ez az a rész, amit kevesen posztolnak az Instán. A gyökerek. Mert hát valljuk be, nem túl szexi. Nincs virág, nincs levélcsoda – csak egy kis kupac gyökér a vízben. De tudd: itt történik az igazi varázslat. Mert ez a láthatatlan rész az, ami mindent megtart. Nélküle semmi nincs.
Ez olyan, mint amikor te belül dolgozol magadon. Meditálsz, terápiába jársz, vagy egyszerűen csak túl vagy három nap mélycsenden a fürdőkádban. Nem látványos, de elképesztően fontos. Ez a gyökerezés ideje. És tudod mit? Néha az is teljesítmény, hogy csak ott vagy, és nem esel szét. Ezt is érdemes ünnepelni.
Fényigény és vízigény – avagy hogyan ismerjük fel saját szükségleteinket
A növény, ha sárgul, barnul, nem hazudik. Nem mondja, hogy „semmi baj, jól vagyok, csak kicsit sok volt mostanában”. Simán megmutatja, hogy kevés a fény, sok a víz, vagy csak simán elege van. És ez zseniális. Mert nekünk embereknek valahogy nem ilyen egyszerű.
A szaporított kis növényke csak akkor indul be, ha jól érzi magát. És ez teljesen oké. Neked is szabad azt mondani: most kell egy kis napfény, most visszavonulok, most megint aktív vagyok. Tanulj a növényeidtől: nem vagy robot. Változó vagy, mint az évszakok. És ez így van jól.
A lassú növekedés nem kudarc, hanem bölcsesség
Ha azt várod, hogy a vágott hajtás két nap alatt óriássá változik, akkor… nos, lehet, hogy túl sok motivációs posztot néztél a neten. A növények nem versenyeznek. Nem stresszelnek rá, hogy a szomszéd epi már három centit nőtt.
Te se tedd. A lassúság nem egyenlő a bénasággal. Sőt. Az a stabil fejlődés kulcsa. A bölcs növény tudja: gyökerek nélkül nincs show. És te is tudod, ugye? Ne bántsd magad, ha most épp nem virágzol. Lehet, hogy épp gyökerezel. És az is nagyon menő dolog ám.
Szaporítás mint önmagunk újrateremtése
Egy “levélből” új élet lesz. Ez már önmagában elég „wow”, de gondolj bele: ez pont olyan, mint mikor te átéled a saját újrateremtésed. Van, amikor leszakadsz valamiről – egy régi énedről, egy kapcsolatról, egy szokásról – és hirtelen valami új kezd nőni benned.
A növényszaporítás nem csak kertészeti művelet. Spirituális gyakorlat. Kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy mindig van esély a változásra. Még akkor is, ha csak egy kis vízbe tett “levél” vagy. Sőt, akkor különösen.
Kapcsolódás az élet körforgásához: növény, nőiség, természet
A növényszaporítás a női lét tükre – bár szerencsére irtó sok férfi űzi ezt a hobbit. Ciklikus, hullámzó, néha visszahúzódó, máskor burjánzó. És ez gyönyörű. Ahogy a levélből hajtás, abból gyökér, majd egész növény lesz – úgy épül fel a női lét is: az intuíció, a törődés, a ritmus tisztelete.
Nem kell mindig teljesíteni. Néha elég csak létezni. Néha növekedsz, néha pihensz. A természet ezt már rég tudja. Ideje, hogy mi is tanuljunk tőle. A szaporítás nemcsak technika, hanem emlékeztető: kapcsolódj a ciklusaidhoz, a testedhez, az ösztöneidhez – mert ott van a valódi erőd.
Összegzés: belső tükör – visszanövő hajtások
Szóval mi történik, amikor egy kis levélkét vízbe teszünk? Nem csak növényt szaporítunk, hanem magunkat is. Lassan, de biztosan. A gyökerek kúsznak, mi pedig közben új szokásokat növesztünk, önismereti zarándoklatot járunk – fürdőköpenyben, öntözőkannával, vagy épp hatalmas rácsodálkozással: jé, mennyit nőttél, itt egy új levél!
Megszámlálhatatlan alkalommal kérdezték már tőlem, hogyan lehet öt gyerek mellett növényezni, miközben vállalkozóknak segítek marketingben, stratégiában, és közben próbálom megtalálni a saját békémet is a nap végén. Nos, valahol itt van a kutya elásva: a növényezés az én mentális zsilipem. Ahol kiszellőzik a fejem, mielőtt lecsapna a káosz. Segít visszatérni a jelenbe, meg a konyhapultra is, ha épp ott fut egy gyökereztetés előkészítése vagy egy új kis TC csoda akklimatizálásra való felkészítése. És hogy a gyerekek közben mit csinálnak? Jönnek velem. Ültetnek, öntöznek, beszélnek a növényekhez (sokszor viccesebben, mint én), és közben történik valami közös. Egy kis rituálé, egy kis csoda, ami mindannyiunk fejlődését szolgálja, így, vagy úgy.
Ez a kis zöld projekt nem csak arról szól, hogy legyen több zöld a polcon. Hanem arról, hogy figyelsz. Magadra, a tempódra, arra, mire van szükséged. Közben pedig rájössz, hogy a növény nem csak oxigént termel, hanem bölcsességet is. Mert türelmet tanít, hálát, empátiát – sőt, még azt is, hogy néha teljesen oké csak lenni. Nem alkotni, nem pörögni, csak növekedni. Csendben.
A MindfulZöld útja tehát nem arról szól, hogy tökéletes dzsungel legyen a lakásban. Hanem arról, hogy a növénynevelés egyfajta meditációvá válik – egy tükröző zöld barát, aki nem kritizál, csak nő. És közben segít neked is növekedni. Úgyhogy legközelebb, amikor egy új hajtás megjelenik, ne csak örülj – hanem emlékezz: ez nem csak növény, ez te vagy. Újra növésnek indulva.
Sinka Gabriella
Források:
Lee, M. S., et al. (2015). „Physiological relaxation induced by horticultural activity: transplanting work using flowering plants.” Journal of Physiological Anthropology, 34(1), 19.
Park, S.-A., & Mattson, R. H. (2009). „Therapeutic influences of plants in hospital rooms on surgical recovery.” HortScience, 44(1), 102–105.
